„Shamba – Kert Afrikában” (részletes leírás)

Az Afroho agrárprojektje Kowuorban

Az Afroho, a Sare SEEP és a Mon jardin! közös kezdeményezésében 2016. április elejétől szeretnénk megvalósítani egy agrárprojektet Kowuorban, melynek keretében új mezőgazdasági módszerekkel és a helyiek számára ismeretlen ehető növényekkel ismertetnék meg a helyi közösség tagjait.

A projekt ún. pilot projekt, az Afroho és a Mon jardin! gasztro-botanikai projekt közötti hosszabb távra tervezett együttműködés első fázisa, melynek során a Mon jardin! által a kenyai Burában kipróbált fajtákat és megismert megoldásokat Kowuorban is szeretnénk bevezetni. Ezáltal hatékonyabb termelési technikákkal és nagyobb hozamú, szárazságtűrő fajták bevezetésével javítani tudunk a helyiek élelmezési helyzetén. Ugyanakkor a hatékony mezőgazdálkodás munka- és bevételi lehetőséget is biztosíthat a helyiek számára, melynek következtében általánosan javul a helyiek helyzete és életminősége.

A közös projekt ugyanakkor arra is kiválóan alkalmas, hogy több szempontból is teszteljük a burai tapasztalatok és módszerek kiterjesztésének és széleskörű bevezetésének lehetőségeit. Egyrészt megvizsgálhatjuk, hogy az ott kialakított fajták és módszerek hogyan működnek más természeti, földrajzi viszonyok között, másrészt pedig tapasztalatot szerezhetünk arra vonatkozóan is, hogy ezt a fajta mezőgazdasági szemléletet mennyire lehet Afrikában, a hazaitól jelentősen eltérő mentalitású afrikai emberek körében meghonosítani.

A projekt későbbi fázisaiban a bevált megoldások széles körű elterjesztésére, a helyiek „betanítására” kerül sor annak érdekében, hogy a modern, az ökológiai szempontoknak is megfelelő technológiák minél szélesebb körben elterjedtté váljanak Afrikában is.

Célunk, hogy a jól működő módszerek és a jó eredménnyel termeszthető növények minél szélesebb körben elterjedjenek Kenyában, ezáltal hozzájárulva a helyi mezőgazdaság modernizálásához, megtartva annak családi jellegét, ugyanakkor figyelmet fordítva a környezeti szempontokra.

A projekt háttere

A kowuoriak – a Viktória-tó közelsége miatt – hagyományosan halászattal foglalkoztak. A halászat visszaesése azonban jelentős gazdasági problémákat okozott, a régióban kevés a munkalehetőség, alacsonyak a bérek. A faluban nincs áram (sok házban még ma is petróleumlámpával világítanak) és nincs vezetékes víz (bár ma már jó néhány fúrt kút segíti a vízhez jutást, ahonnan az emberek általában kannákban gyalog, esetleg kerékpárral vagy szamárral szállítják a vizet).

Az emberek jellemzően keveset esznek és egyoldalúan táplálkoznak, aminek súlyos egészségügyi hatásai lehetnek. Változatosabb táplálkozással és nagyobb energia-, tápanyag-, valamint vitaminbevitellel javítható a helyiek egészségi állapota, ezáltal növelhető a lakosság gazdasági, valamint a gyerekek iskolai teljesítménye. A helyiek már ma is foglalkoznak mezőgazdasággal, a családok többsége műveli a ház körüli kisebb-nagyobb földeket, de jellemzően csak alapnövényeket – kukoricát, babot, káposztát, földimogyorót, maniókát vagy édes krumplit – termesztenek. Néhányan tartanak állatokat is (leginkább marhát, kecskét, baromfit), de a nagyobb volumenű állattartás nem jellemző.

Az időjárás alapvetően alkalmas lenne a mezőgazdasági tevékenység kiterjesztésére, hiszen a vidéken (Kenya más területeihez hasonlóan) évente kétszer van esős és kétszer száraz évszak, így jó esetben egy évben akár kétszer is lehet ültetni és betakarítani. Az időjárás azonban kiszámíthatatlan, a szárazság sokszor minden terményt elpusztít és az állatok túlélését is veszélyezteti.

A Kowuorban és környékén élők tehát hagyományosan nem mezőgazdálkodó népek. Vannak, akik a ház körül kertészkednek, de egyrészt általában nem túl hatékonyan, másrészt az ökológiai és környezeti szempontokat túlnyomórészt figyelmen kívül hagyva. Elsősorban kukoricát, babot, földimogyorót, maniókát és kelkáposztát (illetve annak egy helyi, inkább takarmány-jellegű fajtáját) termesztik.

A hozam az időjárás függvényében esetleges (sokkal inkább az, mint általában a mezőgazdaságban szokott lenni), a tartósítás nem hatékony. A kukoricát, babot, mogyorót szárítják és zsákokban tárolják, ami miatt a termés egy része megromlik, ráadásul így az elraktározott élelmiszer felhasználása (főzése) is sokkal inkább idő- és energiaigényes. (Utóbbi azért jelent különösen nagy problémát, mert helyben gyakorlatilag a fa és a faszén az egyetlen energiaforrás, amelyek túlhasználata már ma is környezeti problémákat jelent.)

A gyümölcsöt – ahol van és terem is – nem tudják tartósítani, ugyanakkor esetenként a lekvárt boltban (műanyag vagy fémcsomagolásban) vásárolják, ami szintén hozzájárul az országban általánosan (is) jellemző hulladékproblémához.

A környéken ugyanakkor sok szegény család van, akik többségének az alapszükségletek (élelmiszer) előteremtése is problémát jelent. Sokan próbálnak például szénégetésből megélni, ami viszont a faállomány jelentős csökkenéséhez vezet(ett), és még inkább erősíti a klímaváltozás negatív hatásait.

Ugyanakkor együttműködő partnerünk, a Mon jardin! szakértői véleménye szerint általánosságban is elmondható, hogy az afrikai élelemtermelésben jelen pillanatban olyan technológiákat használnak, amelyek Nyugat-Európában és Magyarországon már rég elavultnak számítanak. A globális kereskedelem eredményeként a legtöbb – általunk is ismert – élelmiszer termék elérhető (a nagyvárosokban mindenképpen), de egyrészt az import nem képes jó minőségben, elérhető áron fedezni a teljes fogyasztást, másrészt a teljes élelmiszerszükséglet nem fedezhető importon keresztül.

Az eddig ismert – részben amerikai – növényfajok, és azok most Kenyában, illetve Afrikában használt fajtái nem biztosítanak hatékony termelést, nem adnak megfelelő beltartalmú és mennyiségű termést, ráadásul csak bizonyos körülmények között képesek teremni, azaz nem biztosítják a majdnem bárhol termelhetőség követelményét. (Élő és friss példa a malawi éhezés, ahol is az elvetett kukoricát elmosta az áradás, melyet követően semmilyen egyéb növényt nem tudtak már a helyére vetni, annak ellenére, hogy mind kukoricából, mind teljesen más növényfajokból és fajtákból rendelkezésre áll már olyan változat, amely ilyen esetekben, rövidített termésidővel képes ellátni az igényeket.)

Ugyanakkor a faj- és fajtakutatás mai ismert eredményeit és a modern, ökologikus termesztési technológiákat alkalmazva, a nagyon száraz sivatagi térségek kivételével, szinte mindenhová található olyan növény faj, fajta vagy változat, amely nagyobb biztonsággal, magasabb beltartalmú élelmet biztosítva termeszthető.

Saját tapasztalataink szerint a helyi elavult mezőgazdasági technológiákkal és alacsony hozamú növényfajtákkal nincs esély a szükséges élelmiszermennyiség helyben, családi gazdaságokban való megtermelésére. Ráadásul a jelenleg Kenyában alkalmazott technológiák egyáltalán nem veszik figyelembe a modern, ökológiai szempontokat sem. Bár a gazdálkodás Kenyában jellemzően kis, saját tulajdonú gazdaságokban zajlik, nem fordítanak kellő figyelmet például sem a talaj megfelelő tápanyag-utánpótlására, sem a víztakarékos öntözési technológiákra.

A Mon jardin! eddigi kenyai munkájának eredményeként kialakult egy olyan termesztési mód, amely az eddigi területen az ökológiai szempontok figyelembevétele mellett mostohább körülmények között (pl. vízhiányos területen) is nagyobb hozamot eredményezhet.

A projekt célja

Olyan széleskörű program kialakítása, amely a helyi közösségben jellemző problémákra (szegénység, egyoldalú táplálkozás, hulladék stb.) átfogóan képes megoldást adni, ugyanakkor a közösség mellett a környezet hasznára is válik.

Ezen cél elérésének egyik fontos pillére egy hosszú távú mezőgazdasági projekt kialakítása, amely

• új, környezetbarát technológiák és megoldások révén hatékonyabbá teszi a növénytermesztést (és később akár az állattartást is) a térségben;
• új, – a térségben – ismeretlen és/vagy nem termesztett növények bevezetése, melyek által egyrészt növelhető a termesztés hozama, másrészt változatosabbá tehető a táplálkozás, harmadrészt pedig fogyasztásuk magasabb tápanyag-, vitamin- és/vagy ásványi anyag bevitelt jelent;
• megélhetési lehetőséget jelent a helyi családok számára és/vagy lehetővé teszi, hogy a család élelmiszer-szükségletét önállóan tudják előállítani és egyéb forrásokból származó bevételeiket másra (pl. a gyerekek iskoláztatására) tudják költeni;
• az alkalmazott technológiák (pl. talajjavítás, árnyékolás) révén nagyobb és kiszámíthatóbb hozamot biztosít, szárazabb időszakban is esélyt ad a növényeknek a túlélésre.

A projekt során emellett hangsúlyt fektetünk az alábbiakra is:

• a helyiek megismertetése – számukra – új tartósítási módszerekkel, pl. befőzés, melynek segítségével a kukorica, bab szárítás nélkül, zsengén is eltehető, így elkészítésük kevesebb időt és energiát igényel (azaz kevesebb ideig kell főzni);
• saját termesztés révén a háztartásokban keletkező hulladék csökkentése, pl. saját készítésű lekvár a boltban kapható helyett;
• szerves hulladékok újrahasznosítása: haszonállattartás (pl. kecske, tyúk) és komposztálás révén, illetve az állati hulladék (pl. tyúk és tehéntrágya) felhasználása a mezőgazdaságban.

(Megj.: az egyéb – nem szerves – hulladék csökkentésére és újrahasznosítására „Taka taka” néven önálló hulladékprojektet is indítottuk a SARE SEEP-pel együttműködésben.)

A projekt eredményeként várhatóan:

• a helyi közösség tagjai új mezőgazdasági megoldásokat és növényeket ismernek meg, melyek közép és hosszabb távon mindennapi életük részévé válnak;
• a változatosabb és kiegyensúlyozottabb táplálkozás, valamint a magasabb tápanyag- és vitaminbevitel miatt javul a helyiek egészségi állapota, jobban ellenállnak a betegségeknek, a gyerekek iskolai teljesítménye javul;
• az önellátó gazdálkodás és az esetleges felesleg eladása, cseréje révén csökkenni fog a rászoruló családok aránya;
• az alternatív megélhetési forrás segít a szénégető tevékenység visszaszorításában (ennek erősítésére a jövőben energia projektet is tervezünk indítani, melynek keretében a főzés vonatkozásában hatékonyabb megoldásokkal szeretnénk megismertetni a helyieket);
• a saját termesztés terjedésével csökkenthető a boltban vagy piacon vásárolt és (agyon)csomagolt termékek vásárlása, így az ezzel járó hulladéktermelés is.

Időzítés, munkaterv

1. szakasz – Szakértői pilot bemutatása

• Időtartam: 2016. április – szeptember
• Cél: Burában kikísérletezett megoldások és növények bevezetése és tesztelése a helyi éghajlati és földrajzi körülmények között
• Alkalmazásra kerülő technológiák (pl. árnyékolás, talajjavítás, mulcsolás) és termesztésre kerülő növények (szárazságtűrő kukorica, bab, paradicsom karalábé stb.) az április elejei terepbejárást követően, a szakértő javaslata alapján, a helyi talaj-, földrajzi és klimatikus viszonyoknak megfelelően kerül meghatározásra. (A Mon Jardin! szakértője jelenleg Kongóban dolgozik, március elején érkezik vissza Kenyában, így a terep szakértő általi bejárására áprilisnál korábban nem kerülhet sajnos sor.)
• A szakértő kb. 6 hétig tartózkodik a területen, a talaj előkészítését és a növények ültetését a helyiek bevonásával és segítségével végzi, illetve részt vesz az első termések betakarításában is.
• Ezen szakaszban a hangsúly a termesztési módszerek és a növények tesztelésén lesz, ugyanakkor sikeres termesztés és megfelelő mennyiségű termés esetén elkezdjük a tartósítással és a növények széles körű felhasználásával kapcsolatos ismeretek átadását is.

A további szakaszok – helyi (2.) és országos (3.) kiterjesztés – a pilot tapasztalatai alapján 2016. októbertől folyamatosa kerülnek megvalósításra.

Az egyes szakaszok részletes munkaterve és költségvetése a szakasz indulását megelőzően, az előző szakaszok tapasztalatai alapján kerül meghatározásra.

Költségvetés, pénzügyi adatok

Részletes költség csak az első szakaszra készült, lenti adatok annak megvalósítására vonatkoznak. (A további szakaszokra az 1. szakasz lezárását követően, annak tapasztalatai felhasználásával készítünk költségvetést.)

A költségvetés tartalmazza:

• a munkálatok elvégzéséhez szükséges eszközök, anyagok beszerzésének költségei: szerszámok (kapa, gereblye, talicska stb.) beszerzése, vetőmagok beszerzése, az árnyékolók megépítése, terület bekerítése;
• a projekt (magyar) vezetőjének és az agrárszakértőnek munka-, illetve szakértői díját, valamint a Kenyán belüli közlekedés költségeit;
• a projektindító és záró események és a segítők napi ellátásának költségeik;
• adminisztrációs költségeket.

Az áprilisban induló projektszakasz teljes költségvetése: 2.852.000,- Ft,
melynek finanszírozására támogatókat és forráslehetőségeket keresünk.

Monitoring és beszámolás

A projektvezető minden fázisról írásos beszámolót készít. Lehetőség szerint időről időre részt vesz a munkálatokban és ellenőrzi a projekt előrehaladását.

Az agrárszakértő folyamatosan – írásban – beszámol az előrehaladásról, illetve a projekt zárását követően írásos összefoglalót készít a tapasztalatokról és eredményekről, valamint összefoglalja a további szakaszok megvalósításához fontos tanulságokat.

Az egyes fázisokat – az agrárszakértő, illetve a kenyai segítő révén – fotókkal, lehetőség szerint videóval dokumentáljuk.

A kiadásokat az alapítvány nevére kiállított számlákkal igazoljuk.

2016. február 23.