A kezdetekre az AfRoho kezdeményezője és projektvezetője, Vaszari Móni, így emlékszik vissza:
Magánemberként évek óta támogattam Kenyában élő árvákat és szegény sorsú gyerekeket.
Olyan gyerekeket, akik számára a tanulás és a külső támogatás jelenti az egyetlen esélyt arra, hogy a reménytelenségből kitörve a jövőben jobb életük legyen. Az általam fizetett összegből a gyerekek iskolába járhattak, egyenruhát és egyéb felszerelést (könyveket, füzetet, ceruzát) kaptak, naponta meleg ételt ehettek. A támogatásért „cserében” rendszeresen hírt kaptam a gyerekek iskolai eredményeiről, néha levelet vagy rajzot kaptam tőlük, alkalmanként ajándékot is küldhettem nekik.
Szerettem ezt a támogatási formát.
Egyrészt támogatóként úgy érezhettem, hogy valóban jót teszek, és tényleges hatással lehetek a gyerekek életére. Másrészt a névre szóló támogatásnak és a folyamatos visszajelzéseknek köszönhetően közvetlenebbnek, szorosabbnak éreztem a kapcsolatot a gyerekekkel. Annak ellenére, hogy sosem találkoztam velük személyesen.
A támogatást koordináló egyesület azonban egyik napról a másikra jogutód nélkül megszűnt.
A szervezet megszűnésével én támogatandó gyerekek nélkül, a gyerekek – összesen több mint hatvanan (természetesen nem mind az én támogatottam, hanem az összes magyar támogatású gyerek) – pedig támogató nélkül maradtak.
Nem adtam fel. Megkerestem az iskolát és önállóan folytattam a támogatást.
Mint később kiderült, nemcsak én, hanem egymástól függetlenül többen is így tettünk. Nem is tudtunk egymásról egészen addig, amíg az iskola nem jelezte, hogy mivel többen is vagyunk, esetleg összefoghatnám a magyar támogatókat. Szó szót követett (vagy inkább email emailt 🙂 ), és végül az összes akkori magyar támogatót összefogva – elsősorban a költségek csökkentése érdekében – az esedékes díjakat együtt kezdtük utalni.
Az önszerveződésnek azonban vannak hátulütői, miközben a hivatalos formában való működésnek lehetnek előnyei.
Ezért más megoldáson kezdtük törni a fejünket. A VitaFutura Kh. Alapítvány kuratóriumi elnökeként magától értetődőnek tűnt, hogy a támogatást a jövőben az Alapítvány keretein belül folytassuk. Az afrikai támogatási programok jól illeszkednek az Alapítványnak a globalizáció negatív hatásaihoz kapcsolódó törekvéseihez, ezért 2013-ban kiterjesztettük a VitaFutura területi hatályát, és felvettük az afrikai gyerekek támogatását is a tevékenységek közé.
Már csak egy nevet kellett találnunk…
Ehhez egy napon munka után összegyűltünk egy irodában, ahol hosszú, de szórakoztató ötletelés vette kezdetét. Mindenképpen szerettük volna, ha van benne utalás Afrikára, illetve valamilyen módon kapcsolódik a tevékenységünkhöz is, elsősorban a segíteni akaráshoz. Ugyanakkor nem akartunk hosszú nevet sem, és olyat sem, ami már valahol használatban volt. Nem volt egyszerű feladat, de a nap végére megszületett az „AfRoho – Spirit for Africa”.
Apropó, azt tudtad, hogy az AfRoho az angol „Africa” és a szuahéli „roho” szó (melynek jelentése: lélek) összetételéből keletkezett? Most már tudod. 😉
