Karácsony előtt (december 18-án) elugrottunk a mombasai menedékotthonba. Lassan hagyománnyá válik, hogy két ünnep között társasjáték-partit tartunk a gyerekekkel, idén azonban erre nem volt lehetőség, mert elutaztunk az ünnepekre az ország másik felébe.
Mindenképpen szerettünk volna azonban némi ellátmányt és egy kis vidámságot vinni az otthonba karácsony környékén is, így az utazás előtti utolsó, mindenkinek alkalmas napra, csütörtökre időzítettük a látogatást.
Szokás szerint vittünk tartós élelmiszereket (5 kg rizst, 10 kg kukoricalisztet, 5 kg cukrot, 5 kg kását, 2 kg sót, 1 kg teát, 6 l tejet, 10 l étolajat, 4 kg babot), higiéniai szereket (1,6 kg szappant, 8 fogkrémet, 14 fogkefét, 102 db intimbetétet) és snackeket (48 db muffint, 1 kg kekszet, valamint – a szokásostól eltérően – kevésbé tartós gyümölcsöket (3 ananászt és 5 kg narancsot) is – összsesen kb. 47 ezer forint értékben. Emellett vittü
Rövid, vidám programmal kötöttük össze a látogatást
Társasjáték helyett most kézműveskedést terveztünk, hogy közösen ki tudjuk dekorálni az otthont karácsonyra, de időben kicsit megcsúsztunk*, így erre végül nem jutott idő.
(* Nem számoltunk a karácsonyi forgalommal, a kígyózó sorokkal és a hatalmas dugóval, ráadásul eleve a tervezettnél később tudtunk csak indulni.)
Szerencsére voltak nálunk karácsonyi színezők, valamint színes ceruzák és filctollak is, így rögtönzött közös színezés lett a program. (A karácsonyi dekoráció miatt kb. 26 ezer forint értékben vittünk írószereket és a dekorációs anyagokat, amiket természetesen otthagytunk, hogy a gyerekek közösen – bár nélkülünk – ki tudják dekorálni az otthont.)
A gyerekek – a kicsik is – meglepően szépen színeznek (egyenletesen és vonalon belül). Mint kiderült, a gyerekek szoktak máskor is színezni (leginkább az önkénteseknek köszönhetően, akik időről időre segítenek az otthonban), ami azért jó hír, mert a színezésnek bizonyítottan terápiás hatása van és pozitívan hat a mentális állapotra.
A színezés után volt természetesen uzsonna is muffinnal és üdítővel, amiből szerencsére másnapra is maradt egy kisebb adag.
(Igazándiból tortát akartunk vinni, ha már elő-karácsonyi látogatásra mentünk, de az otthon kifejezett kérése volt, hogy inkább muffint vigyünk.)
Menetközben bármikor változhat a létszám – a most is változott
Amikor megérkeztünk, 20 gyerek volt az otthonban, a közös programon is ők vettek részt. Ott-tartózkodásunk alatt azonban váratlanul újabb kislányt hoztak, így távozásunkkor már 21 kislakója volt az otthonnak.
Ennél a programnál nem számított túlzottan a létszám, de az összes olyan programnál, ahol a résztvevők száma fontos – pl. medencézés, mozizás, ahol jegyet kell venni – mindig csak körülbelüli létszámmal kalkulálunk, és sosem foglalunk vagy fizetünk előre, mert az este megbeszélt x fő, másnap reggelre x+ akárhány is lehet…
Ezzel az új kislánnyal mi végül nem is találkoztunk, de korábban volt már olyan résztvevő a programjainkon, aki épphogy csak bekerült az otthonba. Az új lakók mindig (legalábbis akikkel mi találkoztunk) nagyon csendesek és zárkózottak, többnyire nem beszélnek (sem velünk, sem a többiekkel), és leginkább egyedül játszanak. Ehhez képest azok a gyerekek, akik már hosszabb ideje az otthonban vannak, sokkal közvetlenebbek, vidáman játszanak és csacsognak. (Velem ritkán, de egyébként beszélnek. 🙂 Velem – a „félelmetes mzunguval” – csak a nagyon bátrak állnak szóba vagy huzigálják meg a szoknyámat, a félig bátrak inkább csak mosolyognak… 🙂 )
