A héten ismét moziban jártunk a menedékotthonos gyerekekkel. 
Ez alkalommal a ToyStory 5 animációs filmet néztük meg, amelyben a játéksereglet a digitális kütyük ellen és a személyes baráti kapcsolatok helyreállításáért küzd. (Spoiler: természetesen sikerrel. 😉 )
A moziélményhez mindig hozzátartozik a pattogatott kukorica 🍿 és az üdítő 🥤 is. Most sem volt ez másképp.
A múltkori kalandos mozizás után most gördülékenyen ment minden: mi jóval korábban odaértünk, a menedzserrel mindent lebeszéltünk, és a gyerekek is időben megérkeztek.
A kezdés persze így is csúszott kicsit 😊. Leginkább azért, mert egy másik gyerekcsoport épp a mi gyerekeink előtt érkezett, úgyhogy „elhappolták” a nekünk kikészített pattogatott kukoricát és üdítőt. Szerencsére viszonylag gyorsan sikerült újra feltölteni a készleteket, és a gyerekek is gyorsan, fegyelmezetten álltak sorba, így a tervezett 11 órás kezdés után nem sokkal sikerült mindenkinek helyet foglalnia.
Az idő fogalma itt elég rugalmas, és ezeken a napközbeni előadásokon amúgy sincsenek tömegek, úgyhogy a vetítést csak azután kezdték, hogy mind a két csoport helyet foglalt. Őszintén szólva, nem tudom, hogy ez a csoportban mozizás előnye vagy mindig ilyen rugalmas a kezdési idő. Egyszer majd kipróbáljuk a mozit a gyerekek nélkül is, és akkor talán kiderül… 🙂
A gyerekek és a felnőttek is nagyon élvezték az újabb programot. A gyerekek gondozója az alábbi szavakkal köszönte meg az élményt:
„Köszönjük, hogy mindig gondoltok ránk. A gyerekek ismét úgy érezhették magukat, mint bármely más gyerekek, akiket szeretnek és akikkel törődnek.”
Hálásan köszönjük a támogatást Lászlónak, Gábornak, Dávidnak, valamint Lászlónak és Juditnak, akiknek a támogatása nélkül ez a program nem valósulhatott volna meg. 🙏
