Mindig szuper izgalmas és inspiráló olyan új projektekkel ismerkedni, amelyek ugyanúgy a szívükön viselik a rászoruló kenyai gyerekek támogatását, ahogy mi is tesszük.
A Bamburiban található „Save a life” menedékközponttal néhány évvel ezelőtt kerültünk először kapcsolatba, azóta tartjuk velük a kapcsolatot és követjük a „távolból” a tevékenységüket, de a személyes látogatás – legalábbis részemről – mindezidáig váratott magára. Tom (a férjem, aki önkéntesként sokat segít a kenyai támogatási munkákban) járt náluk korábban, és Mama Zipporah-val szinte napi kapcsolatban van, de én eddig még csak rajta keresztül ismerkedtem a projekttel.
Jó ideje terveztük már amúgy a látogatást, de a kenyaiak nem kapkodják el az ilyesmit, és az sem segített, hogy a nyáron három hónapig Magyarországon voltunk. Most, meglepő módon, végre sikerült összehoznunk egy ismerkedős villámlátogatást, és Mama Zipporah mellett a gyerekek egy részével is tudtunk személyesen találkozni.
Mama Zipporah 2015 óta segíti a rászoruló gyerekeket
Mama Zipporah, „civilben” lelkipásztor, akinek aktív Tiktok csatornája van nemzetközi követőkkel (akik a gyerekek támogatásába is besegítenek). 2015-ben érezte először, hogy a leklipásztori munkán túl többet is kell tennie a közösségért és az ott élő rászoruló gyerekekért, illetve családokért. Ekkor kezdte el támogatni az utcán élő vagy nagyon szegény, hátrányos helyzetű családokban élő gyerekeket: fizeti a gyerekek tandíját, valamint időről időre ruhát és élelmiszert ad nekik és a családjuknak.
A központban jelenleg 11, különböző korú gyerkőc van, akik közül nyolccal tudtunk találkozni, mert hárman az iskolai szünetre elutaztak a távolabbi családjukhoz.
Mivel 2021-ban Kenyában jelentősen szigorodtak a magán kézben lévő menedékotthonok és árvaházak működtetésének szabályai, ezért a központ nem otthonként működik, bár néhány gyerek a házban él. (2021 óta gyakorlatilag nem lehet magán otthonokat létrehozni, a régóta működő otthonok nagy része sem tudta megújítani engedélyét (mint például a nairobi Boston iskolák korábbi menedékotthona). A mombasai menedékotthon speciális intézmény, azért őket nem érti a szabályozás, így a szigorúbb szabályozás mellett is tudnak szerencsére működni.)
Támogatott és bentlakó gyerkőcei is vannak
A szabályozás miatt csak olyan gyerekek tudnak a központ otthonául szolgáló házban lakni állandó jelleggel (vagy legalább a tanítási év során), akiknek a szülei, gondviselői ehhez hozzájárultak. Ennek eredményeként elég vegyes a társaság: van, aki gyakorlatilag a központban lakik, de olyan is van, akinek csak az iskoláztatását támogatja Mama Zipporah, és csak napközben (szünetekben) van a központban.
- Például, van egy kisfiú, akinek az édesanyja torokrákban szenved, így a kisfiút évek óta a nagymamája gondozta. Mivel a nagymama a közelmúltban sajnos elhalálozott, az anyuka Mama Zipporah-ra bízta a gyerkőcöt, amíg ő a betegséggel küzd. Ez a kisfiú így állandó jelleggel a házban él.
- Van egy testvérpár – szintén fiúk -, akiknek az édesanyja alkoholista, nincs munkája, ezért a gyerekek nagyon rossz körülmények között élnek. Amikor Mama Zipporah néhány éve rájuk talált, gyakorlatilag az utcán, magukra hagyva éltek, éheztek és időként zsebolvajlásra adták fejüket, hogy legyen mit enniük. Az ő édesanyjuk – aki egyébként próbálkozik a leszokással, és vannak tiszta napjai is – együttműködik a központtal, így a gyerekek a szünetekben és hétvégén is a házban laknak, ahol az anyuka rendszeresen tölt velük időt.
- Van viszont egy másik kisfiú, akinek az édesanyja szintén alkoholista, és gyakorlatilag 0-24 órában részeg. Ő nem járult hozzá ahhoz, hogy a fia a központban lakjon, így a fiú este hazajár aludni. Ő az iskolában, illetve a központban kap napi kétszer enni (reggelit és ebédet), de otthon – este – jellemzően már nincs ennivaló és üres hassal megy aludni.
- Paloma, a központ „őslakosa”, aki a kezdetek óta, állandó jelleggel a központban lakik. 1. osztályos kora óta támogatja Mama Zipporah. Jövőre már senior középsikolába megy (10. osztályos lesz), és ahol tud, segít a kisebbekkel, illetve a ház körül. (Kenyában a családoknál teljesen normális, hogy a lányok – akár már 10-12 éves korban – kiveszik a részüket a házimunkából, sőt sok lány már ilyen idősen egyedül látja el a háztartási feladatokat. Palomának természetesen nincs ilyen sok feladata, hiszen az otthonban van háztartási alkalmazott is, aki a feladatok nagy részét elvégzi. Fontos azonban, hogy a gyerekek is részt vegyenek a koruknak megfelelő feladatok ellátásában.)
Megrendítő volt hallgatni a gyerekek történetét, viszont öröm volt látni, hogy a nehézségek ellenére, azokon túl lépve tudnak nevetni és vidáman csiviteltek, amíg ott voltunk. Érkezésünkkor még nagyon félénkek voltak a gyerekek, de a végére már többen is odajöttek „barátkozni”, sőt volt, aki fel is kéredzkedett a karunkba (bár onnan aztán már eléggé megszeppenve nézelődött :-D).
Természetesen, ide sem érkeztünk üres kézzel
Kb. 25 ezer forint értékben vittünk néhány alapélelmiszert (tej, tea, cukor, liszt, rizs, kása), egy kis nasit és édességet (szörp, keksz, és az örök kedvenc nyalóka), higiéniai szereket (fogkefe, fogkrém, szappan), valamint némi iskolaszert (füzeteket, tollakat, ceruzákat, radírt), amit a januári iskolakezdéskor tudnak majd használni a gyerekek.
Egész biztosan jövünk még a központba: ha lehetőségeink engedik, viszünk élelmiszert, iskolaszereket vagy meglepjük a gyerekeket egy kis közös játékkal.
